A sportújságírás egyik alapszabálya, hogy soha ne mondd azt egy mérkőzésre, hogy „hideg volt a hangulat”, mert jön a Vasboldogasszony–Vasas és rád cáfol. A jeges szél ugyanis nemcsak a nézők gerincéig hatolt le, hanem a játékosok specialitásaiig is: Bánkúti például a meteorológiai viszonyok miatt ma egyszerűen nem tudta elővenni a zsebében tartogatott trükkjeit, amit a szurkolók a lelátón egyöntetű „na, ez szép” felkiáltással nyugtáztak.
A hazaiak 4-4-2-ben álltak fel Vilmeg – Bajáki, Sonennschein, Sódy, Gottfrid – Kabay, Lórk, Bánkúti, Faddu – Záhóczky, Ladits felállásban, míg a vendégek 4-3-3-at küldtek a pályára Payand – Di Felice, Rigg, Christakos, Guttmann – Szoboszlai, Luka, Kohrmann – Neymar, Lionel, Jagli összeállításban. A kezdés előtt mindkét csapat leadta a játékoslistát a kommentátoroknak, ami már önmagában is bravúr, tekintve, hogy a szél a papírokkal együtt a taktikai táblát is majdnem elvitte.
Az ötödik percben aztán jött az első káromkodásra okot adó momentum: Vasboldogasszony ágyúja Fredo Di Felice-be fúródott, aki megtántorodott, a játékosok kézlabdát reklamáltak, a játékvezető viszont csak széttárta a karjait, mintha azt mondaná: „én itt csak a levegőt igazgatom, kérem.”
A tizennegyedik percben aztán Lionel Messi sántikálva jelezte a kispadnak, hogy csere kell, és Ino Hisashi érkezett a pályára. A szurkolók remélik, hogy nem komoly a dolog, a Vasas-orvos pedig már a padon is a homlokát dörzsölte, mert a csapat mélysége ezen a ponton a bőrbetegségek szintjén mozgott.
A tizenötödik percben Vasas beadással tört be a büntetőterületre, Vilmeg kirohant, de Neymar hamarabb érte el a labdát, és higgadtan a hálóba helyezett. 0–1. A hazai szurkolók egy pillanatra elhallgattak, ami a szél miatt amúgy is nehéz volt.
A tizenhatodik percben Hunter Rigg túl durván lépett be, és megkapta a sárga lapot. A tizenhétedik percben Jagli lesre futott, ami a Vasas-táborból egy kollektív „ááá” hangot váltott ki. A huszonegyedik percben aztán a Vasboldogasszony lassú passzjátéka olyan álmos transzba ejtette a Vasas védelmét, hogy Záhóczky gyakorlatilag egy sziesztából kilépve lőtt egyből Payand mellkasába, aki fájdalmas grimasszal állt fel. „Ez a labda ma jobban fájt, mint a feleségem évfordulós szemrehányása” – nyilatkozta volna a kapus, ha megkérdezik.
A huszonnegyedik percben Gottfrid nem is a labdát követte, hanem az ellenfél védtelenebb testrészeit támadta, amiért teljesen megérdemelten kapott sárga lapot. A huszonhatodik percben aztán jött a hazai válasz: Vasboldogasszony beadással tört be, Payand kirohant, de Kabay hamarabb ért oda, és higgadtan a hálóba helyezett. 1–1. A harmincegyedik percben Kabay beadása Fadduhoz került, aki könyörtelen lövéssel vette be a kaput. 2–1. A harmincharmadik percben Ladits kihasználta a Vasas védelmének káoszát, de a lövése messze elszállt a kapu mellett – a labda azóta is a szomszéd falu focipályáján keresi a boldogságot.
A harminchetedik percben Gottfrid időben érkező csúszó szereléssel mentett, a negyvenegyedik percben pedig Di Felice szabálytalankodott a büntetőterületen kívül. Mindenki Sonennscheinre számított, de Bánkúti váratlanul magához vette a labdát, és gyönyörű gólt ragasztott a bal kapufa mellé. 3–1. A félidőben a birtoklás 60%-ban a hazaiaké volt, ami a szél ellenére is szép teljesítmény.
A második félidő elején a Vasboldogasszony egy pillanatra elvesztette a fókuszát, Ino Hisashi pedig a büntetőterület környékén cselezgetett, de Sódy jól olvasta a játékot, és csúszó szereléssel tisztázott. Az ötvenkilencedik percben aztán jött a meglepetés: a játékvezető büntetőt ítélt egy büntetőterület határán elkövetett buktatásért, amit Rigg higgadtan értékesített. 3–2. A vendégek ezzel visszahozták a meccset, a hazai szurkolók pedig a szívüket a torkukban kezdték el keresni.
Az ötvenharmadik percben Christakos indult meg egy támadással, miután Payand egy erős lövést kiütött elé, de végül a pálya közepén elvesztette a labdát. Az ötvenhatodik percben Bánkúti elrúgta a labdát, és azonnal megkapta a sárga lapot – a játékvezető ezzel is jelezte, hogy a szelídség nem tartozik a mai eszköztárába.
A hatvankilencedik percben a Vasas edzői utasítására 5-3-2-re váltott a csapat. A hetvenharmadik percben Vasboldogasszony szabadrúgása túl kiszámítható volt, akárcsak a nyolcvanötödik percben a Vasas szabadrúgása – a gyakorolt figurák ma egyszerűen nem jöttek be, mintha a szél is kinevette volna őket.
A nyolcvankilencedik percben aztán mindkét csapat kispadja úgy döntött, hogy itt az ideje a taktikai káosznak: Vasboldogasszony normál taktikára váltott, a Vasas pedig rövid passzos, majd extrém stílusra, végül az F és M hátvédekre állt át. A kommentátor ezt annyival kommentálta, hogy „na, most már tényleg mindenki azt csinál, amit akar.”
A kilencvenedik percben aztán Lórkot a kontratámadásban szabálytalanul megállították, a játékvezető büntetőt ítélt, Ladits pedig alacsony lövéssel a bal sarokba helyezett. 4–2. A hazai szurkolók örömükben még a szél ellenére is tudtak énekelni.
A második félidő birtoklása 52%-ban a vendégeké volt, ami szép vigasz a vereséghez. A játékvezető éles sípjelére aztán véget ért a mérkőzés.
„A szél ma erősebb volt, mint az ellenfél” – nyilatkozta a hazai edző, aki szerint csapata fegyelmezetten végrehajtotta a tervet, még ha a terv néha csak annyiból állt is, hogy „rúgd el, aztán majd valaki odaszalad.”
A Vasas mestere a következőképpen értékelt: „A taktikai váltások jól működtek, csak a gólok nem jöttek össze. A szél pedig a labdát is jobban szerette, mint a játékosaimat.”
A mérkőzés végeredménye: Vasboldogasszony–Vasas 4–2. Aki pedig a hideg ellenére is végignézte, az joggal érzi úgy, hogy ez a meccs többet adott, mint egy átlagos téli esti takaró.>>
AI Asistent |
