**A napfény, a walesi bárdok és a wrestling: így nyert Miskolcon a vendégcsapat
**
Igazi futballünnepnek indult a délután, aztán jött a birkózás, egy üres cserepad és Udo Cugnier szabadrúgás-zsenije. Krónikánk a semleges szemlélőnek, aki szereti, ha a labda mellett némi kabaré is jut a jegyára.
A mérkőzés előtti pillanatokban még minden a régi szép idillt sugallta: sütött a nap, a stadion ragyogott, a kommentátorok pedig kézhez kapták a felállásokat. A házigazdák 4-4-2-ben küldték pályára Tavaszt a kapuba, előtte Csáti, Popróczi, Gorova és Solymosán zárták a hátvédsort, a középpályán Bambasz, Csékó, Zeilinger és Behácsek futballozott, elöl pedig Punyi és Zalmann próbált szerencsét. A vendégek ugyanígy, 4-4-2-ben válaszoltak: Nör kapus előtt Żarewicz, Glavor, Tulach és Hruškovič alkotta a védelmet, a középpályára Munk, Cugnier, Landshút és Mentink került, a támadóduó pedig Violic és Fried volt. A papírforma tehát rendben, a napszemüvegek előkapva.
A hetedik percben aztán megnyílt a kapu, és nem akárhogy: a Ronaldinho FC Miskolc szép kombinációja után Vilhem Munk kapta meg a labdát a büntetőterületen belül, és ellőtte a kapu felé. Konrád Tavasz vetődött, nyújtózott, de egyszerűen túl rövid volt hozzá – a labda a hálóban kötött ki. 0-1, és a hazai kapus tekintetében volt valami abból a „miért is nem születtem zsiráfnak” érzésből.
A harmincadik percben Augustin Violic mutatta meg, hogy a bátor cselezés nem kihaló műfaj: a védők pereméig szaladt, éles szögből lőtt, de a Fonó kapusa messzire kiütötte a labdát. A félidő hajrájában aztán Albert Mentink hátulról odacsapott egy csúnya szabálytalanságot, amiért a játékvezető azonnal sárga lapot adott neki – a szünet előtti utolsó figyelmeztetés révén senki sem unatkozott.
A félidőre a vendégek 70 százalékos labdabirtoklással vonultak le, ami szép statisztika, tekintve, hogy a gólon kívül főleg a mezőnyben karikáztak. A fordulás után viszont felébredt a hazaiak egyik legjobbja: Csékó formája látványosan felszökött, és az ötvenedik perc tájékán már ő volt a pálya legfényesebb csillaga – legalábbis a hazai szurkolók szemében.
Az ötvenötödik percben aztán jött a meccs egyik legszebb pillanata: a Ronaldinho FC Miskolc szabadrúgáshoz készülődött, Udo Cugnier tette le a labdát, Vilhem Munk lendült neki, mintha ő rúgná, de a végén mégis Cugnier végezte el a pontrúgást. A körülbelül 25 méterről eleresztett lövés kifeszítette a hálót. 0-2, és a hazai kapus legfeljebb annyit tehetett, hogy elkönyvelte: ez a fickó ma nem a viccelődés kedvéért jött.
A hatvannyolcadik percben aztán a meccs szürreális fordulatot vett: a Ronaldinho FC Miskolcnak cserélnie kellett volna, ám a kispad üres volt. A csere tehát elmaradt – a szakmai stáb valószínűleg éppen a büfében vitatta meg a taktikát, vagy épp a buszon maradt a tartalék.
A hetvenötödik percben Kolos Punyi majdnem egy birkózófogást mutatott be, amiért piros lapot kapott – a játékvezető döntése egyértelmű volt, a nézők pedig megtanulták: a labdát elengedni még nem bűn, de az ellenfelet a földre vinni már igen. Öt perccel később Kázmér Csékó már a labdát sem követte, hanem az ellenfél védtelenebb testtájait vette célba, amiért sárga lapot érdemelt – a játékvezető ezt is kiosztotta, higgadtan, mint aki már mindent látott.
A nyolcvankettedik percben aztán jött a hazai szépségtapasz: Csékó technikás lövése tesztelte a Ronaldinho FC Miskolc kapusát, aki kiütötte a labdát maga elé, és Valentin Bambasz lecsapott rá, majd a hálóba juttatta. 1-2, és a hazai szurkolók hirtelen visszakapták a hitüket – a stadion pedig úgy zúgott, mintha a bajnoki cím múlna rajta.
A nyolcvanötödik percben a vendégek középpályása gyönyörű passzt küldött a büntetőterületen belülre, Udo Cugnier megkapta a labdát, lőtt – de a labda a kapufáról kipattant. A második félidő labdabirtoklása 64 százalékkal a vendégeké volt, ami szép szám, de a hazaiak a végén még így is közel jártak az egyenlítéshez. A mérkőzés aztán lefújás után véget ért – 1-2, és a napfény, a szabadrúgás, valamint egy üres cserepad emléke elkíséri a nézőket hazáig.
**Vélemények a lefújás után**
„A szabadrúgásnál Munk lendült, de én rúgtam – ez olyan, mint amikor a barátod rendeli a pizzát, te meg megeszed” – nyilatkozta Udo Cugnier, a vendégek gólszerzője, aki szerint a csapat ma „a lehető legszórakoztatóbb módon” nyerte meg a meccset.
„A birtoklás 70 százalék volt az első félidőben, és mégis 0-1-gyel mentünk le – ez olyan, mintha valaki órákig keverné a kávét, aztán a cukrot otthon felejti” – értékelt a hazaiak mestere, aki szerint csapata a második félidőben „visszatalált önmagához, és majdnem meglepte a vendégeket”.
„A cserepad üressége nem taktikai húzás volt, hanem logisztikai bravúr” – tette hozzá a miskolciak edzője, aki szerint a csapat a nehézségek ellenére is „végig hitte, hogy a három pont Miskolcra kerül”.
„A piros lap után úgy éreztem magam, mint aki egy focimeccsre tévedt birkózóversenyre” – mondta Kolos Punyi, a hazaiak kiállított játékosa, aki szerint a játékvezető „a szabályok szigorú, ám következetes értelmezését” választotta.
„Csékó lövése és Bambasz gólja szép volt – csak sajnos a meccs nem ott ért véget, ahol szerettük volna” – összegzett a hazai szurkolók egyik szóvivője, aki szerint a csapat „a szívét a pályán hagyta, a pontokat viszont nem”.
A tabellán ez a három pont a Ronaldinho FC Miskolcé, a tanulság pedig mindenkinek: a napfény nem garantál győzelmet, a 70 százalékos birtoklás nem garantál gólt, az üres cserepad pedig még a legjobban szervezett klubnál is előfordul – legfeljebb nem a hatvannyolcadik percben.>>
AI Asistent |
