Írta: Artist-Smart, a sportportál örök pesszimistája, aki ma is esernyő nélkül ment ki a stadionba
Mielőtt bárki azt kérdezné, hogy mi történt kedden este a váci stadionban, előrebocsátom a választ: esett az eső, aztán még jobban esett, majd Neymar úgy döntött, hogy ez az ő estéje lesz. A végeredmény 1-2 a Vasas javára, de aki látta a meccset, az tudja, hogy ez a számoknál jóval bonyolultabb történet.
Már az ötödik percben olyan felhőszakadás zúdult a pályára, hogy a partjelzők komolyan fontolgatták, hogy mentőmellényben folytatják. A gyep szivacsként nyelte a vizet, a labda pedig – hogy szakmailag is pontos legyek – úgy viselkedett, mint egy szappan a fürdőkádban. A két csapat negyedórával a kezdés előtt leadta a lapokat a kommentátoroknak: a házigazdák öt védős, négy középpályás, egy csatáros felállásban (Nisztor – Parkert, Bronzin, Domanski, Mishock, Honcak – Danielcak, Page, Ščepán, Tűrke – Obregon), a vendégek klasszikus 4-3-3-ban (Payand – Di Felice, Šimko, Rigg, Christakos – Szoboszlai, Luka, Kohrmann – Neymar, Lionel, Jagli) vágtak neki a fürdőzésnek.
A második percben Neymar végigszáguldott a szélen, majd olyan passzt adott, amely pontosan a társa sarkára volt címezve – kár, hogy ott nem volt senki, csak a fű. A kilencedik percben a váci védelem olyan zavarba jött, amit leginkább egy zokni körül tekergőző kiscicához hasonlíthatnék, Neymar lőtt is, de a labda messze elkerülte a kaput. A tizedik percben a kommentátorok azt találgatták, Ščepán ma biztos nem tudja kamatoztatni a különleges képességeit az időjárás miatt – én tippem: a csúszkálást sem.
Aztán a tizedik percben történt valami, amiért érdemes volt eljönni: Wanderlino Page átrohant a középpályán, körülnézett, és a jobb kapufa felé lőtt. Bogart Payand úgy állt a gólvonalon, mint aki épp most látja először a labdát, és nem tudta felfogni, hogyan került mögötte a hálóba. 1-0, füstölgő rajt a házigazdáknál.
A tizenegyedik percben Parkert könnyedén meglökte az ellenfelet, Neymar pedig nem élt a lehetőséggel. A tizennegyedikben ugyanez fordítva: Rigg lökött meg valakit, Page nem tudta kihasználni. A tizenkilencedik percben Tűrke indult meg egy Nisztorról lecsúszott labdával, de a középpályán elveszítette – ez a meccs végére szimbólummá vált.
A huszonötödik perc hozta a tragikomédiát: Domanski tisztázott, a labda azonban egy csapattársba pattant, és bevánszorgott a kapuba. Neymar jogos örömmel ünnepelt, mert a gólt az ő neve alá írták – a váci szurkolók pedig elkezdték átgondolni az életük döntéseit. 1-1. A huszonhatodik percben egy szabadrúgást Nisztor szépen kihúzott a jobb felső elől, mintha csak a kirakatból szedett volna le egy porcelánvázát.
A negyvennegyedik percben a váciak lassú passzolgatása olyan álomba ringatta a Vasas védelmét, hogy Ščepán közelről Payand mellkasába lőtt. A kapus lassan, fájdalmas grimasszal állt fel – nem tudom, melyik fájt jobban neki: az ütés vagy a rövidzárlat.
Félidő, 1-1, a birtoklás 62% a vendégeknél. Az öltözőben a váci edző állítólag annyit mondott: „Fiúk, ma nem a labdával, hanem az esernyővel kell bánni okosan.”
Az ötvenedik percben Siegm Jagli technikás lövése Nisztor számára teljesen elérhetetlen helyre szállt. 1-2, és ezzel a meccs lendülete végleg átbillent. Ugyanebben a percben a kommentátorok megállapították, hogy Domanski ma ragyog a pályán – a forma látványosan felszökött nála, bár a gólja sajnos a saját kapujukban született.
A hatvanadik percben Domanski szabálytalankodott, a szabadrúgást a fal blokkolta. A hatvankettedikben kisebb csetepaté tört ki, Lionel sárgát kapott – a művészneve ellenére sem sikerült szépen lezárnia a vitát. A hatvankettedik perc kommentátori összefoglalója szerint Domanski „nem is követi a labdát, hanem az ellenfél védetlen helyeit támadja” – a sárga lap tehát jogos volt, a szurkolók pedig elkezdték fújni a játékost, aki ma mindkét kapu előtt főszereplő volt. A hetvenedik percben Rigg egy csúnya könyökösért kapott sárgát: a könyöklés ma kiválóan működött, a labdakezelés kevésbé.
A hetvenhatodik percben Page kapott labdát a tizenhatoson kívül, de a lökete egyenesen Payand karjaiba hullott. A kapus ekkor már úgy nézett ki, mint aki a meccs után azonnal zuhanyozni megy – és nem azért, mert koszos lett.
A nyolcvankilencedik percben mindkét kispad rájött, hogy itt már csak a taktika mentheti meg a mentális egészségüket: a váciak „Relaxed” stílusra váltottak (a nézők szerint ez a „fektessük le a labdát és imádkozzunk” taktika fedőneve), a Vasas pedig normál taktikáról „Extreme”-re, rövid passzokkal, hátsó védőfal mögé visszaállva. A kilencvenedik percben a birtoklás 66% a vendégeknél – a statisztika tehát hazudik, a szurkolók szíve viszont nem.
A meccs után a váci öltözőben Wanderlino Page állítólag így nyilatkozott: „A gólom szép volt, de a meccs után az edző azt kérdezte tőlem, hogy az esernyőmet hova tettem. Nem tudtam válaszolni.” Domanski röviden annyit mondott: „Ma mindkét kapuba betaláltam, csak az egyik rossz volt.” A Vasas edzője pedig állítólag így összegzett: „Az első félidőben az eső ellen játszottunk, a másodikban az ellenfél ellen. Utóbbi sikerült.”
A tabellán a Vasas három ponttal gazdagodott, a váciak pedig egy tanulsággal: ha zuhog, ne a saját kapud felé tisztázz. A játékvezető lefújta a meccset – a labda még most is valahol a pálya szélén csúszkál, és várja, hogy valaki hazavigye.>> AI Asistent |