A Törökbálint tavaszi napsütésben, makulátlan gyepen fogadta a Káva SK-t, és az ember azt hitte, egy szép kis labdarúgó-mérkőzés vár rá. Hát lett belőle valami egészen más. A vendégek ugyanis úgy döntöttek, hogy a meccs első öt percében még csak nem is játszanak, csak szenvednek – a többit pedig már meséli a tabella.
Kezdjük ott, hogy a hazaiak egy 3-1-2-1-3-as felállással álltak ki, ami első ránézésre inkább tűnt egy matekházi feladatnak, mint futballtaktikának. Valthalter a kapuban, előtte Petre, Fukas és Liss, aztán Fergutz, Wöhlking, Remijan, Whyte, elöl pedig Furundarena, Youta és Kosec. A vendégek 3-4-3-at hirdettek, Brown kapussal, Zinglerrel, Hawtennel és Brattonnal a védelemben – papíron ez rendben is volt, csak a valóságban nem.
A hatodik percben aztán elszabadult a pokol. Zingler próbálta volna kipucolni a labdát a saját védelmi területéről, de Fergutz olyan elegánsan rángatta meg a mezt, hogy a labda szépen Kosechoz került, aki a tizenhatos sarkából bevágta. A játékvezető a középpontra mutatott – villámgyors hazai vezetés, és a vendégeknél már ekkor lehetett érezni az égő műanyag szagát.
Tizenkét perc, és máris 2:0. Egy szép kis kontra, a védelem próbált összeállni, de Fergutz csak bepréselte magát a büntetőterületre, és a sarokba penderítette a labdát. Szegény Brown kapus csak rosszalló pillantásokat tudott osztani a társaira – ilyenkor az ember érzi, hogy a meccs hamarabb eldőlt, mint ahogy a kávé kihozná a főzőből.
Aztán jött a tizenharmadik perc gyöngyszeme: Kosec szabadrúgáshoz állt, mert a kávás védő felrúgta Zinglert. A beadás olyan okosan ment, hogy senki sem ért hozzá – a labda pedig mindenki legnagyobb meglepetésére egyenesen a kapuba hullott. Ekkor már 3:0, a hazai padon pedig elkezdtek azon gondolkodni, hogy vajon ez most komoly-e.
A 25. percben Koprivica lesre futott, a 36.-ban pedig szépen kicselezte az egész védelmet, de az utolsó pillanatban Valthalter kapus kifutott, és becsúszva, a lábai között kipöckölte a labdát. Szép volt, tényleg. A 43. percben aztán Fergutz egy szép szakadással megúszta a dolgot, és bár integetve, kézzel búcsúzott, a bíró sárga lapot nem adott – Jacmenovic állt be helyette.
Szünetben a hazaiaknál 60 százalékos birtoklás volt, ami szép, de az igazi hír a második félidőben jött: 52. perc, Jivkovich megszerezte a szépítő gólt, Valthalter kapus pedig hiába nyújtózott, kicsi volt hozzá. 3:1 – a remény egy pillanatra felvillant.
Aztán jött a 67. perc, amikor Kosec egyéni akció után a büntetőterületen belül elesett Hawten lökésétől. A bíró nem fújt, Hawten nem kapott lapot – és ez így is maradt. A 83. percben Fukas kapta meg a sárgát, mert nem tudta befogni a száját, a 88. percben pedig a hazai kispadról elhangzott az utasítás: „Extrém!” – mert ilyen állásnál már mindegy.
A 89. percben Furundarena is besárgult, a 90. percben pedig a hazaiak birtoklása már 80 százalék volt. A meccs véget ért: 4:1. A Káva SK játékosai közül az egyik így nyilatkozott: „Azt hittük, focizni jövünk, de kiderült, hogy ez inkább egy bemutató volt a hazaiakról.” A hazai edző pedig csak annyit mondott: „Az első félidőben minden összejött. A másodikban már csak élveztük.”
Hát igen. A Káva SK ma kávézhat, a Törökbálint pedig vigyorogva mehet haza. A labda kerek, a meccs pedig néha kegyetlen – de legalább volt benne egy kis szórakozás.>>
AI Asistent |
